Ahogy még nem jártam...

Hetek óta húzott-halasztott hazautazásom ideje tűnt végre eljöttnek..Időpontok egyeztetve, szabadnapok kivéve immáron nem tudom hányadszor, minden utazás előtti teendő elvégezve (még egy utolsó mosogatásra is jutott időm!). Mivel itthon már csak hasztalan ücsörögtem volna, az általam megszokottnál korábban indultam a pályaudvar felé gondolván, hogy legalább lesz időm kedvenc juhtúrós pogácsámból vásárolni. Busz azonnal érkezik, száguldozunk lefelé a hegyen. A Hegy(alján) lámpánál állunk..és állunk...gyanúsan hosszú ez a piros..ablak párás, próbálom törölgetni és kilesni rajta, hogy mi a várakozás oka. Fények sorát látom előttünk..dugó..sebaj, gondoltam abszulút nyugalommal, úgyis korábban indultam, van még egy óra, hogy odaérjek. Amikor láttam azonban, hogy 10 perc alatt egyetlen megállónyit haladtunk, átsuhant egy röpke "lehet, hogy lekésem" gondolat az agyamon. Számolgattam, és a józan ész elhessegette ezt..Mikor már csak fél óra volt a vonat indulásáig -és mi még mindig közel egy helyben ácsorgunk-, izgalom lett úrrá rajtam. Telefonáltam.."szerinted elérem??"Percenként néztem az órát, újra- és újraszámoltam. Ugyanilyen időközönként bejövő hívás, hogy "na, hol vagy már?, ott vagy már?", ezzel némileg fokozva ideg- és nyugalmi állapotomat. Már-már váltakozott bennem a beletörődés, hogy lekésem, valamint a reménykedés, hogy el fogom érni..hiszen eddig mindig elértem..és már a Ferencieken vagyok 20 másodperc múlva, ahol soha nem kell várni 7-es (kis szerencsével gyors 7-es) buszra és 10 perc alatt a Keletiben is vagyok. 20 mp bejött..én ott voltam..csak a fránya 7-es nem..sőt..egyetlen busz sem, ami a Keleti felé ment volna. Itt már tudtam, hogy ennyi volt a hótbiztos utazásom. Ekkor felbukkant a 173-as express..igen..mégis elérem ! :). Blahán nem bírtam megállni, hogy ne pillantsak az órámra. Háromnegyed lesz két perc múlva. Még van két perc..ki tudja, az órám is siet-még nincs is annyi, meg úgyis ráhagy a vonat..elérem! Kihúzni még láttam a pályaudvaron...
(de nézzük a dolog pozitív oldalát, sőt oldalait: szerettem társaságában töltöm az estét, saját ágyamban alszom miután forró fürdőzöm, megspóroltam némi utazási költséget ((be tudom váltani a jegyet a karácsonyi hazaútra - már ha azt is le nem késem :) )), holnap reggel tudok futni és nem leszek csík és karikásszemű alvajáró..nem folytatom, pedig tudnám :)..nem is értem miért akartam annyira elutazni.