Víz alatti élmény

Igen, nekem volt részem benne (és itt a "nekem"-en van a hangsúly). Elhatároztam, hogy szembenézek a víziszonyommal, megküzdök vele és legyőzöm -Brian Boitano is ezt tette volna :)-. Jelentkeztem tanfolyamra. Tegnap volt a nagy első nap!
Két órával indulás előtt, gombóccal a torkomban, azon kezdtem agyalni milyen -nyilván átlátszó-ürüggyel léphetnék vissza. Erre, mintha titkos vágyam teljeülni látszott volna, zuhogni kezdett az eső..Rettenetesen..Összefüggő függönyszerűen..Aztán kívülről végignéztem magam, amint telefonálok és esőre hivatkozva lemondom az órát. Gyerekes!! Mint ahogy az egész ürügy-keresés is..Úgyhogy elindultam..(bevallom, a buszon még bevillant, hogy hátha dugóba keveredünk és elkések...de nem történt ilyen..rettegtem na :) ). Vidám gyereksereg (föl nem foghattam, hogy tudnak ennyire lelkesen, könnyedén ujjongani a víznek..) jött kifelé..én meg befelé kissé mereven, úszószemüveggel és sapkával a kezemben. Beléptem az uszodába. Hatalmas víztömeg..sok-sok gyerek, felnőtt, mindenki idegen..minden távol áll tőlem..és mégis ott vagyok. Bementem a vízbe..először csak sétálgatnom kellett föl alá a medencében. Aztán úgy sétálnom, hogy alábukom..közben meg orromon kifújom a levegőt. (összehangolnom a vízből való kibújást és levegővételt, nem volt egyszerű..folyton korán vettem levegőt..aztán belejöttem). Az oktató nem kímélt...tovább bonyolította a feladatot: gumikarikát adott (amit rögtön elkezdtem összenyomkodni alkar erősítés gyanánt), majd mondta, hogy dobjam a vízbe. Természetesen elsüllyedt. Ki kellett vennem a medence aljáról!! Majd újabb karikákat dobált, melyeket úgy kellett összeszednem, hogy víz alatt sétálok egy levegővétellel. Majd vízre való fölfekvés következett úgy, hogy fejem a vízben. Ez volt a legnagyobb kihívás: látnom, hogy mi van alattam és "belemerülni". Óra végén már a medence szélét is elengedtem.. És nem süllyedtem el!!! :))
Már elhiszem, hogy nem vagyok reménytelen eset...